A Vágódeszka, és ami mögötte van...

Lehetne töltött is, de ezt most máshogy volt kedvem elkészíteni. A szárított paradicsom a Fehérvári úti vásárcsarnok egyik kis boltjából való (akárcsak a pesto fenyőmagja), és nagyon finom volt. Lehet, hogy később írok még a boltról is.

Hozzávalók (a húshoz):

1,5 kg csirkemell filé
20 dkg szárított paradicsom
20 dkg mozarella sajt
3 tk só
3 tk frissen őrölt bors
1 dl olívaolaj
 

Elkészítés:

Először is a szárított paradicsomot áztasd be épp csak annyi vízbe, hogy elfedje (lehet fehérborba is, de a mostani paradicsom annyira finom volt, hogy nem akartam még egy ízt mellé - így a bort megittuk :-)) A csirkemelleket vágd szeletekre, majd klopfold ki. Erre nagyon jó technika, ha enyhén beolajozott folpack rétegek közt csinálod. Ha kész, szórd meg mindkét oldalát sóval, borssal. Egy olajjal kikent tepsibe rétegezd egymásra a csirkemellet, a lecsöpögtetett paradicsomot és a vékony szeletekre vágott mozarellát. Rétegenként pár csepp olívaolajat is tehetsz rá.
200°C-ra előmelegített sütőben sütsd 30 percig, majd 5 perc pihentetést követően vágd szeletekre.

Hozzávalók (a körethez):

30 dkg friss spenót (ha nincs burgonya, nincs paraj sem..)
50 dkg héjában főtt krumpli
1 fej vöröshagyma
1 cs. újhagyma
2 tk só

Elkészítés:

A spenótot ujjnyi vastag csíkokra vágva kevés olívaolajon párold meg. Vedd ki a serpenyőből, majd a helyén a nagyon apróra vágott hagymákat pirítsd le (ha szükséges, egy kis olajat adj még mellé). A meghámozott főtt krumplit tedd bele, és fakanállal törve-nyomkodva készíts egy kissé megpirult keveréket belőle, majd add hozzá a senótot. Ízesítsd a sóval, és melegítsd össze.

És a végére egy kis mártás hozzá:

5 dkg vaj
a paradicsom leve (amiben ázott)

Elkészítés:

Mivel olyan illatos maradt a lé a paradicsom után, hogy nem volt szívem kiönteni, így lett belőle mártás. Ehhez félretettem 4 paradicsomot (ami talán 2-3 dkg lehetett), és ezekkel együtt a levet felére forraltam, a végén pedig a vajjal tettem simábbá és krémesebbé. Ezzel locsoltam körbe az ételt.

Ígértem legutóbb, hogy megírom, ha sikerül a gnocchi a pestohoz. Jelentem, sikerült. Mivel előételnek készítettem, így a mennyiségek ennek figyelembe vételével értendők 4 fő részére.

Hozzávalók:

3 db közepes méretű krumpli (nem fogok burgonyázni...)
8 dkg liszt
1 tojás
1 tk só
50 g parmezán
 

Elkészítés:

A kihűlt és meghámozott krumplit reszeld le (nagy lyukú reszelőn), majd a hozzávalókkal gyúrd össze. A "közepes krumpli" méret relatív, a liszt mennyigét annak megfelelően lehet módosítani, hogy rugalmas, jól gyúrható tésztát kapjál. Kisebb darabokat kiszaggatva a tésztából sodord ujjnyi vastag csíkokra, majd a csíkokat vágd kb. 2 cm-es darabokra. Villára fektetve és kissé megnyomva a tésztadarabokat nagyon szép formájúra lehet alakítani.
Bő, lobogó vízben csak addig főzd, míg feljön a felszínére. Kevés vajban forgasd meg, és a pestoval, parmezánnal megszórva tálald.

Valószínűleg sok műértő a szívéhez kap, hogy honnan a bátroságom a pesto-t így készíteni, pláne "alla Genovese"-ként említeni. Mindazonáltal bátran vállalnék egy vak kóstolást azokkal a szószokkal, melyek semmiféle fémet (kést, botmixer-pengét, de még lábast) sem érintettek. A padlizsánkrémet sem rontottam még el soha a késemmel.

Felvezetőül legyen elég ennyi, lássuk a lényeget.

Hozzávalók:

10 dkg fenyőmag
2 csokor friss bazsalikom (ha nyáron gondoltunk rá, és van a fagyasztóban, akkor ugyanolyan kitűnő ezzel is - persze kiolvasztva)
1 dl extra szűz olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
5 dkg parmezán sajt
2 tk. tengeri só
2 tk. frissen őrölt  bors

Elkészítés:

Persze az olasz háziasszonyok még mindig mozsárban készítik, mint ahogy kézzel a patakban mosnak, és fel sem tudnak mindezen háborodni, mert azon túl, hogy nem tudnak magyarul, még internetet sem használnak :-)

Én azonban megelégszem azzal, hogy a hozzávalókat összemixelem. Először csak egy kevés olajjal, sóval, borssal. Ezeket később adagolom, egészen addig, míg a kívánt állagot és ízt el nem érem. Szerintem akkor jó, ha nem túl folyós.
Nem érdemes túl nagy tálban készíteni, mert akkor az edény falán végzi a nagyja.

Sokféle tésztának lehet isteni feltétje, én holnap (addig szépen összeérik a pesto hűtőben) gnocchit fogok készíteni hozzá. Ha beválik, majd megírom.

A sütőtök megosztja az embereket. Vagy nagyon szeretjük, vagy nagyon nem. Akik hozzám hasonlóan kedvelik, azoknak ajánlom az alábbi ételt.

Hozzávalók:

1 db, kb. 2 kg-os sütőtök
1 tojás sárgája
2 dl főzőtejszín
6-8 dl csirke alaplé*
1-2 tk. só (attól függően, mennyire sós az alaplé)
a tálaláshoz tökmagolaj

Elkészítés:

A sütőtököt szeleteld fel, a magját távolítjd el, majd 180°C-os sütőben kb. 1 óra alatt süsd meg. Meg lehet előre is hámozni, de én nem szoktam, mert finomabb lesz héjával együtt sütve. Ha elkészült, a meghámozott darabokat kézi mixerrel pürésítsd, add hozzá az alaplevet, majd sózd meg. Miközben felforr, keverd el a tejszínt a tojássárgával, és ehhez a keverékhez kanalazz állandó kevergetés melett a forró levesből. Ha már kellően langyos, öntsd a levesbe, és folyamatosan keverve forrald fel.

Tálaláskor a tetejére lehet csepegtetni a tökmagolajat.

*Nyilván nincs mindenkinél állandóan kéznél egy-két liter alaplé, amit sok recept előszeretettel emleget. Nagyon finom lesz leveskockával elkészítve is!

Sikerült a hőn áhított hámozókéshez hozzájutnom, így gyorsan kellett valami hámoznivaló is. A választás a céklára esett, mely az alábbi módon elkészítve önmagában is nagyon finom, de sült húsok köreteként szintén kiváló. Köszönet a receptért Csillának!

Hozzávalók:

1 kg cékla
1 dl olívaolaj
2 tk. só
frissen őrölt bors (kb. a sóval megegyező mennyiség)

Elkészítés:

A megcsutakolt céklát hámozás után vágd kb. 2-3 cm-es darabokra, tedd tepsibe, locsold meg az olívaolajjal, szórd meg a sóval, borssal. Önts alá 2 dl vizet, majd fólia alatt süsd 1 órát 180 °C-os sütőben, majd fólia nélkül még 20 percig.

A feleségem étel-kívánságlistáján két összetevő állandó helyet bérelt magának. Ezek a spenót és a juhtúró. Ha meg kellene egy harmadikat nevezni a fenti kettő mellé, az nyilván a fokhagyma lenne.

Hozzávalók:

A palacsintatésztához:

2 db   tojás
20 dkg   liszt
1 tk   sütőpor
1 ek   olaj
0,5 dl   víz

A töltelékhez:

25 dkg   juhtúró
1 dl   20%-os tejföl
50 dkg   friss spenót
4 gerezd   fokhagyma

És végül a tetejére:

5 dkg   félkemény sajt

Elkészítés:

A palacsintatésztát a szokásosnál kicsit sűrűbbre kell készíteni, csomómentesre kikeverni. Pár perc pihentetés után süss kb. 25 cm átmérőjű, vastag lapokat.

A juhtúrót keverd ki a tejföllel és 2 gerezd zúzott fokhagymával, csipet sóval. A spenótot párold meg kevés olívaolajon, 2 gerezd fokhagyma és egy kis só hozzáadásával. Ha öregebb a spenót, akkor a szárát távolítsd el. Ha elkészült, vágd fel csíkokra. A sajtot reszeld le.

Ezek után úgy rétegezd egymásra a palacsinta lapokat, hogy felváltva kerüljön bele a juhtúró és a spenót. A legfelső lapot is kend meg a megfelelő töltelékkel, majd a reszelt sajttal meghintve 10 percre tedd 180 oC-os sütőbe.

Érdemes a sütés után pár percig pihentetni, majd tortához hasonló módon cikkekre vágva tálalni. Csodás látvány a szép színes szelet, melyet tálaláskor meglocsolhatsz még egy kis fokhagymával kikevert tejföllel.

Mivel nem egy professzionális konyhában, csak átlagos háztartásban főzőcskézek, így nagyon tudok örülni egy-két komolyabb eszköznek. Így van ez a születésnapomon és Karácsonykor is, amikor elsősorban a feleségem lep meg valami régi vágyammal. Neki köszönhetem, hogy bővült a repertoár sütőben is használható és tésztaszűrő betéttel is rendelkező lábassal, vagy például tésztanyújtó géppel.

Talán két éve annak, hogy a Spar-Interspar-Kaiser's trióban 1.000 Ft-onként gyűjthető bélyegekért és némi készpénzért WMF edényeket lehetett venni. Sikerült is szert tennem két igazán jó minőségű darabra, melyek azóta is napi használatban vannak, legnagyobb megelégedésemre.

Most Zwilling késekért lehet gyűjtögetni - pár kedves pénztárosnak hála, nem is lassan - a pontokat. A szakácskést már megvettem, és tegnap gyűlt össze a következőhöz szükséges 80 matrica. Azt még nem döntöttem el, hogy melyik lesz a választott, de valószínűleg a hámozókés.

Az eddigi próbák alapján azt mondhatom, maximálisan megéri az árát. Úgyhogy hajrá, februárig lehet még gyűjteni (Ó, bárcsak önös érdekből tudnék így lelkesedni)!

Nemcsak a vágódeszka fontos, hanem az is, ami fölötte van!

Az alábbi sütemény már a karácsonyi készülődés jegyében fogant. Ha nem is az ünnepi asztalon, de egy forralt boros, beszélgetős baráti estén kiváló eszegetni való.

A massza (nem Felipe):

25 dkg rétesliszt
20 dkg kristálycukor
1 cs. sütőpor
2 cs. vaniliás cukor
1 tk. szódabirkarbóna
4 ek. kakópor (főzős)
2 ek. őrült fahéj
1 tk. só

A száraz hozzávalók összekeverése után tedd bele az alábbiakat:

6-8 dkg puha, szobahőmérsékletű vaj
4 adag presszókávé
2 dl 20%-os tejföl
1 tojás
4 ek. meggylekvár (opcionális)
2 narancs az alábbiak szerint elkészítve:

Az alaposan megmosott gyümölcsöt a lehető legapróbbra kell vágni, majd 2 ek. cukorral kb. 10-15 percig közepes lángon, gyakori kevergetés mellett mártás sűrűségűvé forralni.
Lehűtés után a kevés, sűrű levével együtt keverd a tésztába.

Én sütőpapírral kibélelt tepsiben szoktam sütni, ami külön jó, mert ha azzal együtt veszem ki a tepsiből és így kenem meg a csokival, akkor a konyhapult megússza a félrecseppenő maszatot.
Átlagos méretű (pl. 35x25 cm-es) tepsiben 180°C-ra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt sül meg.
Ha elkészült, a nyitott sütő ajtajában, rácson kell hagyni kihűlni.

A tetejét 10 dkg étcsoki és 4-5 dkg vaj gőz fölött megolvasztott keverékével kend meg, majd a máz megdermedése után 2x3 cm-es darabokra vágva tálalható.

Szeretettel köszöntelek a Vágódeszka Blogon!

Régi vágyam volt, hogy a magam számára lejegyezzem minden olyan étel receptjét, amik ízlettek nekem is, és azoknak is, akik megették.

Azért indítottam el a blogot, mert így könnyebben juttathatom el az érdeklődőknek a recepteket. Kérlek, vedd figyelembe, hogy nem szakács, hanem egy lelkes amatőr tollából olvasod az itt leírtakat. Törekedni fogok arra, hogy az "amennyit felvesz", "ízlés szerint", és hasonló meghatározásoktól tartózkodjak. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy teáskanál helyett ne lehetne kettő - vagy akár egy sem -, csupán annyit, hogy nekem így vált be.

Itt nem fogsz máshonnan "kopipésztelt" recepteket találni, csakis olyanokat, amelyeket saját magam el is készítettem, és érdemesnek találtam arra, hogy közzétegyem. Természetesen főzős témájú adót, műsorokat nézek, szeretek utána is olvasni, ezért egy-két recept ismerős lehet.

A konyhában sok sikert és az asztal mellett jó étvágyat kívánok!